Utazás Szlovákiában lévő testvériskolánkhoz a Magyar-szlovák Kéttannyelvű Magánszakközépiskolába

Rimaszombaton

Március 15-én reggel borongós napra ébredtünk. Időjárás-előrejelzés havat, esőt, szelet ígért.
Tudjuk akkor 1848-ban is esett az eső, amikor a forradalom kitört, ennek tudatában nem zavart minket az utazásunk megkezdésében a rossz idő.
Buszpályaudvarra begördült a busz, ajtaja kinyílt és egy mosolygós vidám ember fogadott minket. Barátságos köszönés után kinyitotta a csomagtartót, mindenki táskáját biztonságba helyezte. Miután elhelyezkedtünk mindenki megtalálta a számára megfelelő ülőhelyet. A busz hangszórójából egy kellemes hang elmondta az utazás biztonsága érdekében szükséges
tudnivalókat valamint az útvonaltervet. Elindultunk a kényelmes busszal, mellyel észre sem vettük az utazás hosszát. Útközben több
alkalommal hallottuk buszvezetőnk hangját, mikor is tájékoztatott minket mellettünk elsuhanó táj, környezet hasznos tudnivalóiról.
Határt átlépve megérkeztünk Felvidék dimbes-dombos tájaira. Ipoly folyón átgurultunk. Beérkeztünk csodálatos Zólyom városba, amely első állomásunk volt. Egy kellemes séta keretében megnéztük a várat. Egyik diákunk a vár udvarán tartott egy kis előadást a vár történetéről, urairól. Megtudtuk valamikor Ballasi Bálint is itt élt. Belső termekben egy
képtárat néztünk végig.
Következő úti célunk Besztercebánya lett volna, ahol egy bányászati múzeumot tekintettük volna meg. Mely bemutatja a felvidéken lévő bányák működésének, kialakulásának történetét, középkortól napjainkig. Bányák virágkorukat magyar vezetés alatt, a Monarchia idején élték. Államosítás szocialista korszakában nagymértékű mennyiségnövelés,
természetrombolás jellemezte őket. Jelenleg a külföldi tulajdonosok inkább bezárják, mint fejlesztik őket, a munkaerőt szélnek eresztik, piacot vásárolnak, nem munkahelyeket teremtenek illetve tartanak meg. Mivel a bányászati múzeum aznap sajnos zárva volt, helyett Losoncon városnézést javasolt Csaba a honismereti vezetőnk. A városnézés során megnéztük
a belváros csodálatos épületeit, néhány templomot és a zsinagógát.
Innen utunk Rimaszombatra vezetett, ahol örömmel találkoztunk testvériskolánk diákjaival.
Még aznap egy közös ünnepség keretében elhelyeztük Petőfi Sándor szobránál itthonról vitt megemlékező virágainkat. Iskolánk diákja a szemerkélő esőben büszkén szavalta el a talapzaton állva Petőfi versét melyben a szabadságharc hőseit buzdította. Később elfoglaltuk
szállásunkat, ahol csupa magyar szót hallottunk a személyzettől, akik kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, és akik büszkék magyarságukra. Másnap délelőtt közös kis ünnepség keretében ismerkedtünk meg testvériskolánk diákjaival, tanáraival. Délelőtti találkozásunk végéhez közeledve a hangszórókból felhangzott az Ismerős Arcok Nélküled
című dala együtt énekeltük:
„MILYEN JÓ HOGY ITT VAGYUNK”
„MI EGY VÉRBŐL VALOK VAGYUNK ”
Átéreztük milyen nehéz egy idegen országban a hatalommal szemben magyarnak lenni. De ők büszkén vallják hovatartozásukat.
A kis megható ünnepség után a Csorba Tó- hoz mentünk, utunk csodálatos hegyek között vezetett. Szépen esett a hó. De mi teljesen biztonságban éreztük magunkat buszunkat biztos kézzel vezető sofőrünk mögött. Megérkezve egy szép havas táj fogadott minket, ahol ropogott a hó lábunk alatt, miközben csendesen hullott a hó. Nagyon jó hócsatát vívtunk
felszabadultan nevetve, élvezve a friss hó adta örömöket. Következő úti célunk Ótátrafüred volt, ahol meglepve találkoztunk a magyar múltra utaló nyomokkal. Felvonóval felmentünk a csúcsra, ahol megnéztük a jégkatedrálist. Ezt művészek alkották jégből a tél tiszteletére.
Sajnos az alkotás mulandó, mivel ahogy jön a meleg el is olvad.
Szállásunkra visszatérve a buszon folyamatosan közösen énekeltünk együtt magyar dalokat Újra felhangzott
„MINT A RÉGI JÓ BARÁTOK EGYET ÉRZÜNK EGGYET GONDOLUNK”

Elbúcsúztunk új ismerőseinktől bízva benne, hogy hamarosan találkozunk.
Este hangulatos vacsorát ettünk szállásunkon, utána meleg szívvel tértünk nyugovóra.


Másnap reggel utazásunk utolsó napjára ébredtünk. Reggeli után hazafelé indultunk. Szinte repültünk kényelmes buszunkkal a rossz minőségű utakon, melyből semmit nem éreztünk. Megérkeztünk utolsó úti célunkhoz az Aggteleki Baradla barlanghoz. Ahol egyórás túrával ismerkedtünk meg Magyarország legnagyobb cseppkő barlangjával.
Túra végén buszunk eleje a hazafelé vezető útra fordult. Hóviharba keveredtünk Miskolc térségében. Dacolva az időjárással haladtunk haza.
Külön köszönetet érdemel buszunk jó kedvű mosolygós vezetője, aki biztonságban utaztatott minket és nagyon sok hasznos információval ellátott minket az utazás alatt.


Székesfehérvár, 2018. március 19.

Székely Krisztina
igazgató

A következők is érdekelhetnek..