Aranykéz Gimnázium és Technikum

8000 SZÉKESFEHÉRVÁR, BUDAI ÚT 90.  Információ : +3622 / 343-849,: +3620/274-5325, OM AZONOSÍTÓ 102 759


Kirándulás 2019.március 15-16-17.

  1. nap hét órakor indulás a Hatpettyes étterem elől Székesfehérvárról, a határátlépést követően Röszkét elhagyva érkeztünk meg Szerbiába, pontosabban a Vajdaságba. Első állomásunk Szabadka volt, ahol a honismereti vezetőnk Link Majer Krisztina várta a csoportot. Szabadkán rövid, egy órás városnézést tartottunk, közben megcsodáltuk a
    városháza épületét, betértünk egy ortodox templomba és a szabadkai zsinagógába. A városi Magyar Színház épülete éppen felújítás alatt áll, ezért csak a homlokzata látszott az állványoktól. Innen a palicsi tóhoz vezetett utunk, mely a Monarchia egyik legszebb nyaralóhelye volt, egy rövid séta után Óbecsére indultunk tovább, ahol meglátogattuk a helyi Műszaki Középiskolát, ahol magyar nyelven is folyik az oktatás,
    itt fénykép is készült a látogatásról és megtekintettük Than Mór és Than Károly szülőházát, ahol emlékmúzeum van berendezve. Útközben megálltunk a Tisza parton szemben Törökbecsével és a buszból kiszállva megtekintettük a Ferenc csatorna végén látható Eiffel- vagy Türr István zsilipet, amely az első automata folyami zsilipek egyik példánya, egyébként magyar találmány és a párizsi Eiffel cég által lett kivitelezve.
    Ma ipari műemlék, a maga idejében az egyik legkorszerűbb építménynek számított az egész világon. E vízszabályozó művek tervezésében maga Gustave Eiffel is részt vett (a párizsi Eiffel torony , a Budapesti Nyugati pályaudvar tervezője). Ami nagyon érdekes volt számunkra, hogy a zsilipek által bezárt víztükör már a 20. század elején biztosította a vízilabdázás feltételeit, így annak komoly hagyományai alakultak ki itt.
    Innen egy rövid szabadidő után Törökbecsére mentünk, ahol Báló Tibor tanár úr, a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület vezetője és a Rákóczi Szövetség, Rákóczi Ifjúsági Szervezet helyi képviselője, az VMSZ törökbecsei szervezetének elnöke fogadott minket. Körbevezetett megmutatta az aracsi templom romhoz kapcsolódó
    ásatások anyagait, a művelődési központ kiállítása után elfoglaltuk a szállásunkat és elfogyasztottuk a vacsoránkat. Akiknek még a sűrű program után volt kedve, kedve szerint sétálhatott a közeli Tisza parton kiépített sétányon.
  2. nap reggelink elfogyasztása után megtekintettünk a város központjában található gróf Leiningen Westerburg Károly – az aradi vértanúk egyike – szobrát, aki Törökbecse polgára volt, és 1911-ben szobrot állítottak neki a város központjában, ennek kapcsán megemlékeztünk az aradi vértanúkról, akik közül ötnek volt valamilyen vajdasági
    kötődése. A délelőtt folyamán elutaztunk Péterváradra, ahol a legnagyobb monarchia kori erőrendszert jártuk végig, ami a komáromi védmű hű párja, a hídon átkelve Újvidékre mentünk, ahol egy városi séta keretében megtekintettük a város nevezetességeit, a városnézés és egy kis szabadidő után indultunk vissza Törökbecsére, hogy a megemlékezésen részt tudjuk venni. A közös ünneplés március
    16-án 16 órakor kezdődött a temetőben található Hungária szobornál, mely a törökbecsei temető dísze, 1848/49-es magyar szabadságharc emlékére készült, Horvay János alkotása 1904-ből és sok év elfeledettség után nemrégiben hozták rendbe. Itt egy rövid műsort követően, a helyi civil szervezetek és iskolán elhelyezték koszorúikat, a lakosok pedig a megemlékezés virágait. A temetőből egyenesen a Jókai Mór Magyar
    Művelődési Egyesület nagytermébe mentünk, ahol 17 órakor felléptek az iskola és Teleház szavalói, az egyesület táncosai és énekesei. Az ünnepi műsort követően közösen lesétáltunk a Tisza partra, és a város központjától eltávolodva régi épületeket a város történelmi múltjának emlékeit kutatva haladtunk a part mentén. A vacsora jó étvággyal és kellemes légkörben folyt, a helyi vezetőkkel és a néptánccsoport
    koreográfusával beszélgettünk a város jelenéről, a nehézségekről és a lehetőségekről.
  3. nap. reggeli és korai indulást követően Belgrád felé vettük az irányt. Zimonyban megálltunk. útközben megemlékeztük a török háborúkat lezáró karlócai békéről, és az útba eső települések mindegyikéről volt helyi vezetőnknek valami oda illő megjegyzése, emléke, említésre érdemes gondolata. Így hallottunk honfoglalás kori leletekről, megnéztük Aracsi pusztatemplom romjait itt ifj Link Lajos, aki társadalmi munká-ban óvja gondozza a templomot, és környékét is rendben tartja a templom építésének történetét és jelenlegi állapotának történetét mesélte el nekünk. A templom Törökbecse város határában fekszik egyben a délvidéki magyarság legfőbb kulturális és nemzeti zarándokhelye. Az Árpád-kori templom és település monumentális romjai ma is büszkén ékesítik a város határát. Becsről (Törökbecse Árpád-kori elnevezése először 1091-ben majd 1238-ban oklevélben tesznek említést, említik mint erődítményt, melyet IV: Béla adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek. A környékről rengeteg régészeti lelet került elő bizonyítva, hogy a település és környék ezerszáz év óta lakott volt. Nem ez az egyetlen székesfehérvári vonatkozású emlék Törökbecsén, egy Rohonczy Lipót nevezetű nemes is benősült Törökbecsére, egy gabona-kereskedő családba, és aki később harcolt a 1848-49-es szabadság-harcban, sírja a temetőben található, a helyi civil szervezetek gondozzák.
    Az előkészületeket és csomagolást követően elindultunk Belgrádba. Az érkezést követően felmásztunk a hátsó kaput megközelítve a vár belsejébe. Ott közben az emléktáblákat olvasgatva szembetűnő volt, hogy milyen kevés magyar nyelvű emlék van a várban és várban elhelyezett épületek falain. Egyetlen egy márvány emléktáblát láttunk a belső várban a nándorfehérvári diadal emlékére, ahol 1456. július 22-én
    Hunyadi Jánosnak sikerült megállítania a törököket.
    A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–21.  között a keresztények (magyarok és szerbek) Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár (a mai Belgrád) várát 
    II. Mehmed török szultán nagy túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd a védőkhöz 10 ezer katonájával időközben csatlakozó Hunyadi János vezetésével, Kapisztrán János 30–35 ezer keresztesével közösen július 22-én, a vár melletti csatában legyőzték a törököket.
    A csatára emlékező déli harangszó, mint honismereti vezetőnktől megtudtuk nem a győzelemnek állít emléket, hanem a pápa rendelte el, amikor megtudta, hogy milyen hősies küzdelem vár a vár védőire, őket támogatva, kérve Isten segítségét buzdította a hívőket imádságra. Az már csak bónusz, hogy miközben a pápai rendelet körbeért
    Európán, addigra a törököt is sikerült visszaverni, így a déli harangszó emléke összeforrt a nándorfehérvári győzelem emlékével.
    Összefoglalva utazásunk emlékét, azt mondhatom mind testben mind lélekben gazdagodva tértünk a harmadik nap végén haza, megtapasz-talva azt az erőt, kitartást, hogy mit jelent magyarnak lenni egy kisebbségi társadalomban, őrizni a magyar kultúrát, nyelvet egy szórvány közösségben.
    Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy immár negyedik alkalommal támogatta iskolánk diákjait és tanárait az utazás lebonyolításában és bízunk abban, hogy együttműködésünk tartós és gyümölcsöző lesz a jövőben is.
    Székesfehérvár, 2019.03.18.

Székely Krisztina
igazgató